Élménybeszámoló felejthetetlen Prágai hétvégénkről
Többször is utaztunk már korábban a Pandago csapatával, eljutottunk velük a Plitvicei-tavakhoz, a Bledi-tóhoz, Szlovéniába, illetve felfedeztük Krakkót és a Tátrát is. Ezekben az utazásokban a szuper, vidám hangulat mellett az volt a közös, hogy mindegyikre busszal utaztunk. Nincs bajunk a buszos utazással, én személy szerint éjszaka aludni is tudok, és pont elég nekem, hogy 3 óránként megállunk. Ilyenkor kinyújtóztatom a tagjaim, elmegyek mosdóba, iszom egy kávét.
Néhány hónapja azonban kaptunk egy levelet a Pandagotól: legújabb utazásuk Prágába nem busszal, hanem vonattal! 3 nap, telis tele vagány programokkal, de mellette elegendő szabadidőt is hagynak, hogy magunk is sétáljunk egyet a városban.
Több se kellett, azonnal beneveztünk erre az útra. Kényelmes volt, mert a biztosítást is meg tudtam kötni a foglalás során. Külön tetszett, hogy nem voltak apróbetűs extra költségek, és ezek a helyszínen se derültek ki. Korrektek voltak ezúttal is.
Péntek hajnali 5 óra, a Nyugati pályaudvar 7-es vágánya – A Pandago – Prágai vonatos utazás mindjárt indul!
Nem állítom, hogy sokat aludtunk az éjjel, hiszen az utazás izgalma mellett össze is kellett pakolni még este. Na meg ahhoz, hogy 5-re kiérjünk a pályaudvarra, korán keltünk. Na nem annyira, mint Tatabányáról érkezett utastársaink, akiknek 1.30-kor csörgött a vekker. Nem semmi! Arra számítottunk, hogy a vonatozás első néhány órájában azért még pihenünk egyet, és ez szerencsére be is jött.
Utaskísérőnk kiosztotta a vonatjegyeket – amik a prágai közlekedésre is használhatók voltak, de erről később -, ellátott minket minden infóval, majd hagyott minket pihenni. Néhányan az étkezőkocsi felé vették az irányt, hogy a napindító kávét megigyák, mi inkább pihentünk.
Azt kell mondjam, vonattal utazni sokkal-sokkal-sokkal-sokkal kényelmesebb, mint busszal! Miért nem ilyen utakat szervez mindig a Pandago?? Ezt a kérdést neki is szegeztem utaskísérőnknek, aki kedvesen elmondta, hogy sajnos nagyon sok helyre – például a Plitvicei tavakhoz – egyszerűen nincs vonat. De Prága üdítő kivétel, mert azon felül, hogy kényelmes, kulturált vonattal utaztunk, még meglepően gyors is: bő 6 óra alatt Prágába értünk, ami a buszos 8-9 órához képest felettébb baráti!
Gyorsan elrepült hát az idő, délben már Prágában kanyarogtunk. Az állomáson metróra pattantunk, hogy a hotelben korai becsekkolást kérve a kora délutánt már a városban csatangolva töltsük. Tapasztalatom, hogy sok hotel nem engedi a 15.00 óra előtti check-int, szerencsére a Pandák elintézték, hogy már fél 1-kor a kezünkben legyenek a szobakulcsok.
Az idő gyönyörű volt, így a város gyalogos felfedezésére indultunk. Rövid sétát követően a Moldva fölé magasodó Vysehradba másztunk fel, ahonnan szépen be lehetett látni az egész várost. Ellőttük az első prágai szelfiket, aztán a csapat kétfelé vált: mi kb 20-an hajókázni indultunk, míg a többiek találtak egy éttermet, ahol letáboroztak.
Van egy különleges hangulata turistaként egy városban a helyi közlekedést használni. Turistabusszal csak azt látjuk, amit láttatni akar velünk az idegenvezető. De Prágában akármikor villamosra, vagy metróra pattantunk, mindig azt éreztem, hogy egy kicsit a helyiek életét élem, és belátok a „kulisszák mögé”. Persze lehet, ez badarság, de mégis, nekem sokkal jobban tetszett, mint amikor busszal jutunk el a-ból b-be.
A hajókázás kezdete pont úgy volt kitalálva, hogy még világosban indult, de már sötétben, a város teljes fényárban úszásával zárult. Varázslatos! Kaptunk 1-1 italt is – mi természetesen sörre váltottuk be, ha már Prágában voltunk! A hajókázás során megnéztük a főbb nevezetességeket, a Károly-híd körül hosszabban elidőztünk, és még a sirályok, hattyúk megetetésére is volt lehetőségünk!
A hajós program után már kellően éhesek voltunk, így Prága belvárosában az utaskísérő ajánlásával betértünk egy eredeti cseh étterembe. Természetesen cseh gulyást ettem knédlivel, de volt, aki a sült kacsát, vagy a kolbászos paraszttálat kóstolta meg. A hozzá felszolgált Pilsnerrel együtt tökéletes kulináris élmény volt!
Este még sétáltunk egyet az Óvárosi tér forgatagában, majd visszametróztunk a hotelünkbe. Hosszú nap volt, és kellett az energia másnapra… 🙂
Károly, a prágai mókamesterünk
Bőséges és választékos volt a hotelben a reggeli, rendesen feltankoltunk a második napra. Fél kilenckor pattantunk villamosra, hogy újra belevessük magunkat a prágaiak életébe. Egészen a „budai oldalig”, a prágai várig villamosoztunk, ahol már várt minket Károly, a helyi magyar idegenvezetőnk. Kiosztotta a fülhallgatókat, amivel messziről is jól halljuk, és neki sem kell kiabálnia.
A nagyjából 4 órás gyalogos városnézés során Károly sokszor mókás történetekkel tűzdelve mutatta be nekünk kedvenc városát. Megtudtuk például, hogy a vietnámiak főzik a legjobb metanfetamint, vagy hogy egyszer egy öreg néni bekerülve az idősek otthonába ott mindenkit megfertőzött herpesszel. „Jó étvágya volt a néninek” – mondta Károly. 🙂
Persze nem csak vicces történeteket kaptunk: Károly a cseh(szlovák) történelemről is mesélt, például Benesről, az első miniszterelnökről, és a dekrétumairól. Neki „köszönhetően” kellett több millió németnek és magyarnak elhagynia otthonát a háború után.
A séta féltávjánál tartottunk egy rövid szünetet, amibe pont belefért egy korsó sör. Jó volt egy kicsit megpihenni, Károly ráadásul megmutatta egyik kedvenc helyét is, és még sört kérni is megtanított: Jedno pivo proszim! 🙂
A városnézés második felében jártunk a Lennon-falnál, sétáltunk a Moldva-parton – megtudtuk, hogy a legutóbbi nagy árvízkor az állatkertet is elvitte a folyó, és a fókákat a 200 km-re lévő Drezdánál fogták meg. Átkeltünk a „pesti oldalra”, és végül jól megéhezve megérkeztünk aznapi második programunk helyszínére, a sörfőzdébe.
Föld alatti sörfőzde a város szívében
Képzelj el egy sörfőzdét, ami az utca szintje alatt van, több százan férnek el az éttermében, és évente több százezer liter sört főznek, főként saját felhasználásra – mondta Károly, és tény, hogy nehezen tudtuk elképzelni. De aztán megérkeztünk, levezetett minket a labirintusszerű söröző-sörfőzde-étterem komplexumba, és elkezdődött a kulináris élménygyűjtés.
Először a sörfőzőmester segédje vezetett minket végig a főzdén. Szimpatikus srác volt, kár, hogy egy szavát nem értettük, szerencsére Károly fordított nekünk. Így elmondta, hogy a nagy sörfőző tartályokat kézzel tisztítják, és hogy a sörfőző klausztrofóbiás. Ezért bekészítenek neki egy liter sört, motiváció-gyanánt, amiért bemászik. Végül egy másik litert pedig kintre tesznek neki, hogy ha végzett, ki is jöjjön. Ügyes 🙂
Három, vagyis kétféle sört kóstoltunk. Először azt hittük, hogy három – világos, félbarna, barna -, de mint kiderül, a félbarna a másik kettő keveréke. Nekem eszembe nem jutna kétféle sört összeönteni, de a csapat nagy részének, köztük nekem is az ízlett legjobban.
A sör mellé ragulevest, és sült húst knédlivel, káposztával szolgáltak fel. Igazi cseh falatok, és emellett nagyon szuperül voltak elkészítve. Páran kipróbálták a hely specialitását, a sörpálinkát, én inkább kihagytam 🙂
Az ebéd már-már vacsorába nyúlt, a sör is jól fogyott, így a sörözőből kijőve már csak egy Vencel-téri sétához volt kedvünk, mielőtt visszamentünk a hotelbe.
A harmadik nap ugyanúgy indult, mint a második
Egy szuper reggelivel a hotelben. Ezt követően kicsekkoltunk a hotelből, és betettük táskáinkat a csomagmegőrzőbe. A vonatunk délután 4-kor indult csak haza, így majdnem az egész nap még a miénk volt! Az utaskísérő mondott néhány tippet, miket ajánl a városban. Ezek alapján volt, aki az állatkert felé, volt, aki a furcsa babaszobrokkal tűzdelt Zsizskovi tévétorony felé vette az irányt. Mi a Petrin-toronyt néztük ki magunknak, ami a párizsi Eiffel-torony másolata.
Megint villamosoztunk egyet, majd a budavári siklóhoz hasonlóval jutottunk fel a toronyhoz. Pont nyitásra értünk oda, és egy kicsit szörnyülködtünk, hogy mennyi lépcső vár ránk! Aztán mondták, hogy kb 600 forintnyi koronáért van lift is. Háhá akkor irány a lift! 🙂
Fentről is gyönyörű Prága! Bejártuk újra az előző nap felfedezett részeket, láttuk fentről a várat, a lépcsőket, ahol lesétáltunk a Moldva-partra, a Károly-hidat, de még az Óvárosi tér templomát, óratornyát is! Nehéz volt otthagyni ezt a kilátást, de egyre többen jöttek fel a toronyba, ráadásul még volt aznapra tervünk.
Lefelé nem a siklóval, hanem gyalog tettük meg az utat. Kellemes séta volt a Károly-hídig. Előző nap Károly javaslatára a csoport nem Prága leghíresebb látványosságán kelt át a folyó felett, hanem egy híddal arrébb, ezért feltétlenül ki akartuk pipálni ezt is a bakancslistánkról. Ééééés: hát, olyan semmilyen. A Károly-hídról egy dolgot nem látsz csak: a Károly-hidat. Szóval persze, pipa, de a tömeg, a kismillió árus, a zsebesek (!!!), mind-mind olyan együtt, hogy még egyszer nem akarok a híd közelébe se menni.
A városi sétánkat a főtéren fejeztük be, majd kerestünk egy éttermet, ahol utolsó koronáinkat cseh falatokra és sörre váltottuk. Így köszöntünk el Prágától, és megfogadtuk, ide még visszajövünk!
Érdekel ez az utazás?
Kattints, és lapozd végig Prágai hétvégénk fotógalériáját!
